Előrebocsájtom, hogy a mai blogbejegyzés habzó szájú mocskolódás lesz. (A "Hőbörgés vége" feliratig fog tartani.) Akinek nem inge, ne vegye magára, sőt: a legjobb lesz, ha el sem olvassa.

Tehát, amint már néhányan megállapították, az UpiRajzBlog a halálán van. A helyzet az, hogy elment a kedvem a rajzolástól, és ennek köze van ahhoz, ami itt hozzászólások címmel folyt az elmúlt időkben. Leszögezném: a kritikával semmi bajom. Az ocsmány gúnyolódásból és értelmetlen lehúzásból lett elegem. Most is, ha végignézem az elmúlt pár rajz kommentjeit, megüt a guta helyben. Egyszer már kifakadtam ezzel kapcsolatban, most a kifejtése jön ennek a nyavalygásnak.

Azt hiszem, hogy értsétek, miért vagyok ennyire mérges, meg kell magyaráznom azt, hogy nézetem szerint mi a különbség a kritika és a fikázás között.

• Az egyik különbség a szándék. A kritikának a célja a javítás: ha pontosan meg tudod fogalmazni, hogy mi rosszat látsz, és azt is, hogy hogyan lehetne rajta segíteni, azzal hozzáteszel. A fikázás célja az, hogy kibaszott szellemesnek tűnjék valaki más kárára.

• A másik különbség az erőfeszítés. Egy értelmes és konstruktív kritikát megfogalmazni nehéz. Gondolkodni kell hozzá! Mondanivaló kell! Szóval, majdnem lehetetlen feladat. Majdnem olyan nehéz, mint alkotni. Ezzel szemben lehúzni valamit nagyon könnyű. Nagy tapsviharra nem számíts ezért.

• A harmadik különbség a hatékonyság. A fejlődés mindig lassú folyamat, különösen ha az ember nem túl tehetséges az adott területen, és a tehetség hiányát szorgalommal igyekszik pótolni. (Ez lennék én.) A feljődés menetéhez nehéz hozzájárulni, és a hatás sem mindig látványos. Mondják, hogy kellő és módszeres kitartás mindig célravezet. Például kellő és módszeres kitartással bárkinek el lehet venni a kedvét bármitől. És ez sokkal könnyebb és látványosabb, mint a segítség.

Mivel illik konkrét példákat is hozni, amikor az ember dühöng, íme az a komment, amitől elhatároztam, hogy nem lesz több rajz:

/2007-02-21 Ez vagy a kicsi "Véder", vagy pedig eltörpült félelmében... de olya hatásosan, hogy még a fénykardocskája is. Hmm... az apai szeretet?

Vagy itt van a következő:

/2007-02-20 Szerintem a külön odaragasztott hüvelykújjak igazán bájosak... s talán egy Luca széke igazán korai megnyilvánulása

Vagy lássuk ezt:

/2007-02-11 Most egy rövid vélemény: talán kissé darabos.

Hogy pozitív oldalról közelítsem meg a dolgot, álljon itt egy jó hozzászólás is:

/2007-02-20 Nekem is lenne egy tanácsom, készíts vázlatokat!

Alapvetően az ember attól sértődik meg, ami igaz. Szóval, tényleg szarul rajzolok, nincs rá mentség. Egy pillanatig sem hiszem, hogy világszínvonalú produkció az UpiRajzBlog, és azt hiszem, ezt tisztáztam rögtön az elején. Amit nem teljesen értek, hogy miért jó ezt sarkon a képembe dörgölni.

Még valami zárásul: akinek nem inge, ne vegye magára. Tehát ha most ingered támad arra, hogy olyat írják, hogy "De én nem csináltam ilyet", vagy "De én nem akartam", akkor ne fáradj. Tudom, ki hol áll. Én a magam részéről nem kívánok többet visszatérni a témához, úgy érzem, hogy többet is elmondtam erről, mint amennyit akartam.

Hőbörgés vége.

A jövőben nem szándékozom magam felhúzni ilyesmin. Most kiadtam a dühömet, nekem jól eset, másoknak valszeg nem, de most rajtam volt a sora az önzésnek. Az UpiRajzBlog folytatódik. Egyelőre nem szándékozom a hozzászólásokat sem kikapcsolni, mert hál istennek többségben vannak az vannak okos, kedves vagy szellemes látogatóim. A többieknek pedig ez volt az utolsó üzenetem.

Egy megemlékezés a feledhetetlenről: 1