Ismét győzött az Impérium, és Cain komisszár első kérése egy csésze tanna tea volt...

Igen felemelő egy olyan történet figyelemmel kísérése, elolvasása, amiben az általunk jónak tartott, avagy legszimpatikusabb erő fölényes győzelmet vív ki. A Cain regények egy érdekessége a Warhammer 40K történetek közül az az optimista könnyed hangulat ( a többihez képest), ami végigkíséri az egészet. Alapvetően ezt az egészet a középpontban álló főhős generálja, Cain komisszár, aki akárhogyan igyekszik biztonságban elbújni, mégis mindig szerencsés véletleneknek köszönhetően túléli a legvéresebb összecsapásokat is (utoljára éppen egy orc warbosst nyírt ki párbajban).

Megjegyzem azonban furcsa ez, mert a Warhammer 40K világa igencsak egy olyan galaktikus állam képét rajzolja elénk, amely az összeomlás szélén van úgy jó pár ezer éve. Valamit mégiscsak tudhat a Császár. :)