Volt egyszer Kanadában egy kis kertváros. Abban volt egy ház, annak volt egy gazdája, és őrizte egy kutya. Ez a kutya nagy szőrös dög volt, elkényelmesedett udvari öleb, de azért fiatal korához méltóan meg - meg kergette a postást, ahogy illik, de az utca legpimaszabb kandúrjával valahogy soha sehogy sem bírt. A kandúr ezt kihasználva rendszeresen dézsmálta a gazda csilis bab konzerv készletét, a kivéhedt ebre, rá se kellett hederítenie szinte, csupán annyira, hogy ne a földön járjon, hanem megmaradjon a fák és kerítések adta macskasztrádán. Szegény kutya hallotta, ahogy a konzerv tartalmát csámcsogva majszolták a cirmosok a kerítés mögött, evvel is bosszantva az amúgy hűséges házőrzőt.
Szégyellte magát a kutya meg nem is, de hát mit tehetett, a macskasztrádára nem tudott venni matricát, a házi kosztból arra nem futotta.
Egyszer történt hogy a legbátrabb kandúr egy langyos nyár végi délutánon egy faágról megszólította a kutyát:

- Heverészünk, heverészünk? – szólt oda pimaszul a kandúr.

A kutya csak mérgesen mordult egyet felfelé, de a macska csak nem hagyta abba.

- Milyen dolog az, hogy hagyod, hogy a gazdád éléskamrájából lopkodják a csilis babot, melyet az öreg Jones annyira szeret főleg munka után a rögbi meccset nézve, sörrel kisérve?

- Nincs pénzem matricára – felelt a kutya elkeseredetten.

- Jaaaj… hát annyi sincs benned, hogy felugorj ide, és tisztességesen megkergess? Látszik, hogy egy elhízott eb vagy, és még a hűtő legfelső polcáig sem tudsz felugrani.

- Tudod, macska úr, a kutyák nehezek és nem arra valók, hogy ugráljanak, mint a bolha a bundájuk közepébe.

- Jaaaj… hát ennyire nem tudsz erőt venni magadon, hogy fogyózzál és eddzél, hogy egyszer aztán tényleg magasra ugorj? Biztosan a fogaid is tompák ahhoz, hogy élve szétmarcangolj egy igazi macskát.

- Sajnos igaz ez is, de hát a gazdának nem telik kutyafogkefére, hogy rághassam és élezhessem vele rettentő szemfogaimat.

- És mondják, hogy egy postást sem kergettél még meg úgy, hogy elkapd, már az is fittyet hányva dobálja be a leveleket. Már az sem tisztel téged.

Kezdett erre a kutya begurulni, és röviden csak ennyit válaszolt:

- A kutyának nem kell elkapnia a postást, mert nem az a dolga.

De a macska csak nem bírta abbahagyni:

- És a gazdádat sem érdekli már, hogy a kocsmában falábúnak csúfolják! Inkább pasziánszozik a Windózon és oda sem figyel!!! HAHAHA!

Azonban a kutya ezt nem hagyhatta annyiban, nagyon szerette a gazdáját, hát leemelte a kutyaól bejárata fölé függesztett duplacsövű vadászpuskát, célzott, és fejbe lőtte az ágon heverésző pimaszkodó kandúrt, majd boldogan élt, míg el nem altatta az állatorvos.
Ha a macska nem pimaszkodott volna, akkor nem vadászbalesetben halt volna meg, hanem elütötte volna egy 100 mérföld per órával robogó kamion, ahogy az arrafelé minden tisztességes macskával történt.
Itt a vége fuss el véle.