Kivételesen nem egy befejezett rajzot kaptok, hanem a következő rajz vázlatát. Így néz ki egy UpiRajzBlog bejegyzés a kezdeti stádiumában: a rajztáblával húzok vékony, majd egyre határozottabb vonalakat, amíg ki nem alakul nagyjából a kompozíció.

Az inkscape egy úgynevezett vektoros rajzprogram, ami azt jelenti, hogy nem a grafika pixeleit tárolja (mint pl egy jpg kép), hanem a vonalakat, amikből felépül. (Ennek egyik érdekes következménye, hogy egy kép mérete nem attól függ, hogy hány pixel magas és széles lesz, hanem hogy hány vonásból rajzolom meg.) A vektorozás előnye az, hogy ha pl egyik figura túl nagy a másikhoz képest, akkor egy mozdulattal át lehet méretezni. Ugyanígy ha a lába túl rövid / hosszú lesz, vagy hasonló malőr történik.

A következő lépés az lesz, hogy ráteszem a képre a feliratokat, és egy új rétegen elkezdem tintával kidolgozni a rajzokat.

Update

Az üldögélő fazon így néz ki, egy tintázással később (világosbarna színnel a skicc vonalai láthatóak):

Ő Morton, becézve Morci.

Miután a legutóbbi Tutorial nagy sikert aratott, arra gondoltam, hogy ismét betekintést engedek az alkotói folyamatba. Ezúttal azt írom le, hogy hogyan készült a KilluspalKrónika legutóbbi epizódja.

Figyelmeztetés: ne próbáld ezt meg otthon; nagyon soká tart, fárasztó, és nem is éri meg.

1. lépés

Először a szövegeket szoktam elrendezni. A szövegek előre meg vannak írva, és csak szét kell szórni őket a vásznon. Néha előfordul, hogy ilyenkor kicsit alakítok a szövegen; ez többnyire azért van, túl beszédes lett, és egyszerűen nem fér ki.

Az aranyszabály az, hogy a szöveg egy panel harmadánál többet nem foglalhat el; továbbá a buborékok nem fedhetik át egymást. A betűkhöz 12 pontos, módosított Universal Fruitcake betűtípust használok. A tapasztalat az, hogy 10 pont alatt már nehezen olvasható; a 12 pont kellemes méretnek bizonyult.

2. lépés

Ez a leggyorsabb, és legegyszerűbb lépés: megrajzolni a paneleket. Általában 3 panelből áll egy epizód. A panelek 1 mm vastagok.

3. lépés

Miután a panelek és a szövegek megvannak, itt az ideje kitölteni az így kialakult teret a rajzokkal. Először ceruzával (pontosabban annak a digitális megfelelőjével) csinálok egy durva vázlatot mindegyik panelhez. Ez viszonylag gyors szokott lenni, talán 10-15 percet töltök a szkeccsel. Ugyanakkor itt lehet nagyon durván elszúrni az egészet; ha az arányok nem stimmelnek, akkor a későbbi lépések nagyon csúnyán szét fognak csúszni.

Emiatt több ki-be zoomolást szoktam csinálni, hogy a lehetőségekhez képest biztos legyen abban, hogy az alakok méretei stimmeljenek.

4. lépés

Pihenésképpen megrajzolom a szövegbuborékokat. Itt érdemes megemlíteni, hogy eddig minden fázis eredménye egy külön réteg a rajzban. Ez azért hasznos, mert az egyes rétegeket külön lehet mozgatni, színezni, ki-be kapcsolni.

5. lépés

Most jön az, hogy digitális tintával megrajzolom a végleges vonalait a figuráknak. Ehhez általában nagyon közelre bezoomolok: amikor egy arcot tintázok, akkor ténylegesen csak az arcot fogom látni, viszont azt nagyobb felbontásban, mint amekkorában véglegesen meg fog jelenni.

Így apró részleteket is meg tudok rajzolni, amik a végső, kicsinyített rajzon alig érzékelhetőek. Mivel a környezetet már nem látom, mert kilóg a képernyőről, ezért a vázlat pontosságára kell hagyatkoznom. Ha a vázlatom nem pontos, a tintázás közben már nehéz korrigálni a kompozíciót. Néha azért kizoomolok, hogy lássam az egészet.

6. lépés

Megrajzolom a hátteret. Amíg a hátteret rajzolom, a paneleken kívül az összes többi réteget eltüntetem. Ebből a szempontból a háttér egy teljesen különálló rajz.

7. lépés

Most jön a tónusozás. A szkeccs réteget eltüntetem, betöltötte a hivatását. A tónus is egy teljesen külön rétegre fog kerülni, ami független a tintázástól. Külön tónust kap a szárny két része, és a csillagos ég.

A csillagok úgy készülnek, hogy először kitöltöm teljesen feketére az egész területet, utána pedig fehér színű, nagy és ritkás festékszóróval végigmegyek párszor rajta.

Végül pedig kivágom a rajzot a panelek mentén, és kimentem. Íme: