V: Újabb blogbejegyzéssel örvendeztetünk meg benneteket, kedves Apocalypse-olvasók. Ma kicsi gyerekeket rugdostunk, de levertek minket.

Két nappal később: V: A tegnapi nap legfontosabb elhangzott kérdése, amely a táboron keresztül hangosan szólt, mint az ének, ez volt: UPI, SZARSZ MÉG??? Bocs. Ha már témánál vagyunk, Laci új beceneve Seggmogul. Nekem, mint eljövendő pszichológusnak, az a véleményem, hogy az anális fixáció egy annyira súlyos esetével állunk szemben, amiről már beszélni is kár. Én egyébként átálltam a napenergiára (ld. prána-légzés), és Mikivel a napi 4 óra alvásra is. Így megvan az egyensúly: pont annyit alszunk, amennyit edzünk. Na jó, kicsit kevesebbet. Még egy pár szót rólam: (mások számára) érdekes kapcsolattartási módszereim (ölelések orrba-szájba) láttán egyesek azt a következtetést vonták le, hogy én most akkor hogy is? Döntsem már el, kivel vagyok, UPival-é avagy Mikivel.. Kunc-kunc. Na ennyit rólam, jöjjön most UPi.

UPi: Szeretném kijelenteni, hogy szarni voltam. Továbbá recece. A Kárpátia nevű terror háza újra megjelent életemben. Az egyik barnaöves (aki kommandós is, meg még ki tudja) beültetett oszladozó kocsijába, és melegen figyelmembe ajánlotta a Kárpátia "Székelyhimnusz" c. etűdjét. Mint kiderült, van egy kazettája (a barnaövesnek, nem a Kárpátiának), amin végig a Székelyhimnusz megy. Megállás nélkül. Végtelenítve. A kocsijában a magnó automatikusan fordul, amikor a kazetta végére ér.

A Kárpátia (akik nem ismernék) egyébként valahol a lakodalmas metál és a hazafias rákendról között van műfaját tekintve. Szövegei népnemzetileg túlfűtöttek és összmagyarok. A zenei kidolgozottsága az AgresszívMosógépet nem hozná zavarba. Összefoglalva, igazi rettegős TurulMadaratMindenhova.

A barnaöves barátian javasolta a kocsiban, hogy hallgassak rengeteg Kárpátiát, mert segít a nemzeti érzelmeimet fejleszteni. Őszinte, jóindulatú gesztus volt ez részéről, és nem szálltam vele vitába, mert már amúgy is fájt a karom. Megmagyaráztam, hogy a Székelyhimnusz meghaladja képességeimet összetettségével, de van egy jobb, egy másik gitáros a táborban, aki nemcsak szintén barnaöves, de ráadásul bizonyosan kirázza majd ezt a muzsikát a kisujjából.

Ezután elmenekültem a tűzrakás közeléből, és kis klánommal elvonultunk a nagy focipályára, ahol leterítettük az első napon beszerzett, megfagyásvédő polár pokrócainkat, és addig gitároztunk és ittunk, amíg a csillagok fel nem jöttek, és kőrkörös táncot nem kezdtek járni odafenn.

Seggmogulnál a klaviatúra. Viva la valag. Vita et anus. Ave coituscaesar. Továbbá tervbe van véve "Tardos 2007 – UPi, szarsz még?" (UPiSzarszMég) c. trilógiám első kötetének megírása.