Az a legrosszabb, ha örökké éltek, szeretitek egymást, néhány évente találkozhattok egy napra vagy ha nem is tudtok egymásról és csak az ürességet érzitek folyamatossan? Esetleg ha másé, akit szeretsz, vagy éppen senkié sem lehet?

Vagy éppen az, ha úgy gondolod, nem vagy képes a szerelemre? Vagy csak mindez valami ábránd, egy ihlet, kémiai reakció vagy biológiai kényszer?

Mi lehet a legrosszabb?

Amit ma láttam, az a kölcsönös szerelem és hogy örökké várhatnak arra az egy napra, ami tíz évente jön el, hogy találkozzhassanak. Édeskeserű egy végzet.

Az ember sok mindenre képes, amit eddig nem tudott magáról. Legtöbb esetben lehet, hogy csak nem akarta tudni, hogy valamire képes. Abszolút emberi természet, hogy ne tudja felbecsülni önmaga határait.